Egyesületünk a 2023-2024. évi programjaira támogatást nyert a Nemzeti Együttműködési Alaptól. A támogatást a kórusunk fennállásának 100. évfordulójára szervezett ünnepi koncert megrendezésére, illetve a bajai pünkösdváró fesztiválon való részvétel költségeire, továbbá a kórus felszerelésének megújítására- fellépő-ruhák, kottatartók beszerzésére - fordítottuk. A pályázati támogatás nagyban segítette egyesületünknek a zenei kultúra népszerűsítése, zenei örökségünk megőrzése érdekében végzett munkáját.

A környékbeli és budapesti programok után elérkezett az utolsó este, a búcsúvacsora.
Erre várva, s elköltése után is folyt a beszélgetés: lengyelül, magyarul, egyéb ismert nyelveken, ha az első kettő nem talált értésre. Tollak vándoroltak, címek cserélődtek, s csobogott a jókedv-űzte szó.

Az ének szinte hagyományként - törvényszerűen fakadt, s hogy utolsó alkalom, közeledő "elvesztésük" is rásűrűsödött a hangulatra, így szívből jött: "Mint száműzött, ki vándorol..."

A környékbeli és budapesti programok után elérkezett az utolsó este, a búcsúvacsora.
Erre várva, s elköltése után is folyt a beszélgetés: lengyelül, magyarul, s egyéb ismert nyelveken, ha az első kettő nem talált értésre. Tollak vándoroltak, címek cserélődtek, s csobogott a jókedv-űzte szó.
Az ének szinte hagyományként - törvényszerűen fakadt, s hogy utolsó alkalom, közeledő "elvesztésük" is rásűrűsödött a hangulatra, így szívből jött: "Mint száműzött, ki vándorol..."
A folytatás színes skáláját mutatta, Harry Pottertől John Bensonig, gregoriántól madrigálig mit tudnak a fiatalok. És a farsangkor kétkedve fogadott zulu ének, a Siyahamba is képes volt megkedveltetni magát azzal, hogy mindannyian együtt énekelhettük.
Kis búcsúajándékot is kaptunk, mindannyian egy-egy szövet-könyvjelzőt, melyen festmények reprodukciói szerepeltek - én a Stanisław Wyspiański festette, krakkói Szent Ferenc bazilika üvegablakán lévő Teremtő Istenatya képét hordozom azóta is magammal, celofáncsomagolásában.

Azóta vontunk mérleget erről a pár napról. A fogadás, a szállás, a programok, ezekre kíséret, a kórustalálkozó, s a búcsúzás probléma nélkül zajlott, remélhetőleg közös megelégedettséggel sikeresnek mondható. Ez mutatja - s egyetértek karvezetőnk megállapításával - hogy ez egy jó kis közösség.
Vasárnap este a Székely asztali áldással búcsúztunk.

"...Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve
Szívből hálát adunk kezünk összetéve.
...
Szánd meg a szegényt, a szenvedőt s az árvát,
S a benned bízóknak viseld mindig gondját!"

Ámen

Viszontlátásra! Köszönjük!

Ha megkérdeznék, hogy mit kapott kórusunk karácsonyra, akkor azt mondhatnánk, hogy a húsvéti ajándékunkat -  a Balaton Vox Énekkart a karácsonyi, balatonszárszói, sikeres koncert után Dorogi Sándor polgármester úr meghívta egy tavaszi, hajdúszoboszlói kórustalálkozóra.

Március 21-én reggel autóbuszra szálltunk, várakozással, izgalommal telve, bár egy dologban biztosak voltunk, hogy jól fogjuk magunkat érezni, mivel egy vidám csapat vagyunk - így az öt órás utazás észrevétlenül röppent el.

Szállásunk elfoglalása után megismertük Hajdúszoboszló nevezetességeit, a Szent László templomot, a református templomot, láttuk az erődfalat, az Aqua Parkot, sétáltunk a Harangháznál és néhányan megmártóztunk szállodánk gyógyfürdőjében is.
Délután öt órától volt lehetősége a kórusnak bejárni a gyönyörűen felújított Művelődési Központot, kipróbálni a színpadot és a hangzást, valamint elénekelni a közös műveket.
Mit gondol a kedves olvasó, lehet-e egy ismert dalnak a szerző által megírt több verziója? A válasz természetesen az igen - amivel nem is lenne gond, de ha ez nem akkor derül ki, amikor három kórus először énekeli el az adott művet, lobogtatva a kétféle dedikált kottát. "Mindenik embernek a lelkében dal van..." szólt az ének, bár akkor úgy tűnt, hogy inkább így kellene énekelnünk: "Mindenik kórusnak a lelkében más dal van...". A kompromisszum megköttetett, így a koncerten már a legnagyobb egyességben zengedeztünk.

Bővebben: Debrecenbe kéne menni! (...de csakis Hajdúszoboszlón át!)

Bekerültem a koncert mappába. Éljen! Nagy előrelépés ez az életemben, mivel néhány hónapja vagyok tagja "gazdám" gyűjteményének - de becsületére legyen mondva, hogy tisztességesen elővett és gyakorolt rólam.

A keszthelyi szereplésen, Dal-ünnepen, kórustalálkozón kétszer is előkerültem, de ami a legnagyobb örömöt adta, hogy egész nap dallamok vettek körül - egy hang, negyven hang, négyszáz hang, ezer hang... Kell nagyobb boldogság egy kottalapnak? Velem örült a rengeteg dal és dalos - a megnyitón a Nagytemplomban, a kastély Tükörtermében, az utcán, az ötkórusos zenei blokkban, a sétáló utcai stafétán és végig a városon, egészen az éjszakai Balaton partig.

Vajon Festetics gróf gondolta volna, hogy 105 évvel az első találkozó után, még élni fog a hagyomány, és a kottatartók tartói megmutatják szorgos munkájuk eredményét, vagy csak boldogan énekelnek az összetartozás tudatában? Remélem eljutott hozzá az öröm hangja!
...kedves "gazdám"! Nem sértődtem meg, hogy elajándékoztál engem! Ellenkezőleg! Megtiszteltetésnek érzem, hogy a dal-stafétán önzetlenül odaadtál egy másik csapat tagjának, akinek megtetszettem!
Szeretettel gondolok rád és rátok, kedves kottalap-társaim, innen a távolból:

Musica Beata

Énekkarunk tavaszi fellépéseinek első állomása, a Bogláron évek óta megrendezett, országos Kazinczy-verseny volt. Április 22-én, az esti órákban került sor a Kazinczy-gálára, ahol rajtunk kívül a boglári iskola tanulói is bemutatkoztak hangszeres muzsikával, színjátszással és néptánccal.
A műsort a Balaton Vox indította el 20 perces összeállításával. Karnagyunk, Koncz Zsuzsanna, a szép beszéd versenyére koncentrálva válogatta össze a repertoárt. A gálaműsor közönsége hallhatott barokk zenét Praetoriustól, gyönyörködhetett Erkel Szózatában is. Kazinczy barátjának, Szemere Pálnak a versét Láng István zenésítette meg. A Szerenád régi időket idézett fel, egy kis zenei iróniával. A műsor második részében népdalfeldolgozások csendültek fel - gondolva Kodály soraira: "A magyar népdal az egész magyar lélek tükre..."
Bárdos Lajos héttételes művével, majd Kocsár Miklós: Forintos nóták c. alkotásával debütált a kórus.
A koncert után, az iskola ebédlőjében, egy jó hangulatú vacsorán vettünk részt, ahol ismerkedhettünk a zsűri tagjaival, és beszélgethettünk a versenyző gyerekekkel és kísérőikkel.
Ez a fellépés a következő szereplésünk főpróbája volt, hiszen május első hétvégéjén kórusunk Baján vendégszerepel, az ottani kórustalálkozón.

B-né Anna - 2016. április 25.

A karácsonyi ünnepkör óta nem voltunk sehol, csak a próbák és a munka kötötte le az energiáinkat. ...mondhatjuk, hogy elvonási tüneteink voltak - egy kellemes utazás, szép fellépés, közös "buli" már nagyon hiányzott, de a következő egy hónapban szinte mindent be fogunk pótolni.

A Balaton Vox tavaszi "fesztiváljának" első állomása a Kazinczy versenyen való szereplés volt, ezt követte a VIII. Bajai Pünkösdváró Kórustalálkozó 2016. május 7-8-án.
Szombat reggel a kórus szép piros egyen-pólóban virítva ült fel - no nem a hat-húszas gyorsra, de - a bérelt autóbuszunkra, ahol rögtön elindult a móka és a kacagás, valamint a süti kóstolás.  A sajtos pogácsától kezdve, a gesztenye tekercsen át, a káposztás hajtókáig mindent megkóstoltunk és gratuláltunk a kedves készítőknek, hogy "Isten tartsa meg a jó szokásukat"!
Fényes jókedvünkre, csak a gyülekező esőfelhők borítottak némi árnyékot, de szerencsére nem ázott be az autóbusz, és Bajára érve is kegyes volt hozzánk a Mindenható - nem kellett elővennünk az esernyőket.
A Turista Szállón elfoglaltuk a szobáinkat, megosztoztunk az emeletes ágyakon és elindultunk a Bácskai Kultúrpalotába, ahol szendviccsel, ásványvízzel vendégeltek meg minket, majd alkalmunk volt beénekelni - bár kedvencemet a "Lali a lila ló eladó..." (jaj mit is beszélek) "elalél!" kezdetű, örökbecsű egysorost kihagytuk a repertoárból, de így is alaposan "bezengtük" a színháztermet.

Némi vonulgatás és öltözködés után elérkezett az idő, hogy felcsendüljenek a szebbnél szebb művek a bajaiak által meghívott 5 kórus és a házigazdák előadásában.  Mindenki a legjobbat igyekezett kihozni magából, és a döcögések és "gucorgások" mellett is - ami az élő előadás varázsa - , igazi élményt nyújthattak az énekkarok a hallgatóság számára. Észre sem vettük, hogy eltelt a három óra és az összkarral  feltettük a koronát az estre. Borzongató érzés volt a több mint kétszáz énekessel együtt dalolni a Laudate-t és a Rabszolgakórust -  a visszajelzésekből ítélve a hallgatóságot is megérintette az a csoda, amelyet átéltünk.

Bővebben: Baja - bája, avagy Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra...