A környékbeli és budapesti programok után elérkezett az utolsó este, a búcsúvacsora.
Erre várva, s elköltése után is folyt a beszélgetés: lengyelül, magyarul, egyéb ismert nyelveken, ha az első kettő nem talált értésre. Tollak vándoroltak, címek cserélődtek, s csobogott a jókedv-űzte szó.

Az ének szinte hagyományként - törvényszerűen fakadt, s hogy utolsó alkalom, közeledő "elvesztésük" is rásűrűsödött a hangulatra, így szívből jött: "Mint száműzött, ki vándorol..."

A környékbeli és budapesti programok után elérkezett az utolsó este, a búcsúvacsora.
Erre várva, s elköltése után is folyt a beszélgetés: lengyelül, magyarul, s egyéb ismert nyelveken, ha az első kettő nem talált értésre. Tollak vándoroltak, címek cserélődtek, s csobogott a jókedv-űzte szó.
Az ének szinte hagyományként - törvényszerűen fakadt, s hogy utolsó alkalom, közeledő "elvesztésük" is rásűrűsödött a hangulatra, így szívből jött: "Mint száműzött, ki vándorol..."
A folytatás színes skáláját mutatta, Harry Pottertől John Bensonig, gregoriántól madrigálig mit tudnak a fiatalok. És a farsangkor kétkedve fogadott zulu ének, a Siyahamba is képes volt megkedveltetni magát azzal, hogy mindannyian együtt énekelhettük.
Kis búcsúajándékot is kaptunk, mindannyian egy-egy szövet-könyvjelzőt, melyen festmények reprodukciói szerepeltek - én a Stanisław Wyspiański festette, krakkói Szent Ferenc bazilika üvegablakán lévő Teremtő Istenatya képét hordozom azóta is magammal, celofáncsomagolásában.

Azóta vontunk mérleget erről a pár napról. A fogadás, a szállás, a programok, ezekre kíséret, a kórustalálkozó, s a búcsúzás probléma nélkül zajlott, remélhetőleg közös megelégedettséggel sikeresnek mondható. Ez mutatja - s egyetértek karvezetőnk megállapításával - hogy ez egy jó kis közösség.
Vasárnap este a Székely asztali áldással búcsúztunk.

"...Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve
Szívből hálát adunk kezünk összetéve.
...
Szánd meg a szegényt, a szenvedőt s az árvát,
S a benned bízóknak viseld mindig gondját!"

Ámen

Viszontlátásra! Köszönjük!