Ha megkérdeznék, hogy mit kapott kórusunk karácsonyra, akkor azt mondhatnánk, hogy a húsvéti ajándékunkat -  a Balaton Vox Énekkart a karácsonyi, balatonszárszói, sikeres koncert után Dorogi Sándor polgármester úr meghívta egy tavaszi, hajdúszoboszlói kórustalálkozóra.

Március 21-én reggel autóbuszra szálltunk, várakozással, izgalommal telve, bár egy dologban biztosak voltunk, hogy jól fogjuk magunkat érezni, mivel egy vidám csapat vagyunk - így az öt órás utazás észrevétlenül röppent el.

Szállásunk elfoglalása után megismertük Hajdúszoboszló nevezetességeit, a Szent László templomot, a református templomot, láttuk az erődfalat, az Aqua Parkot, sétáltunk a Harangháznál és néhányan megmártóztunk szállodánk gyógyfürdőjében is.
Délután öt órától volt lehetősége a kórusnak bejárni a gyönyörűen felújított Művelődési Központot, kipróbálni a színpadot és a hangzást, valamint elénekelni a közös műveket.
Mit gondol a kedves olvasó, lehet-e egy ismert dalnak a szerző által megírt több verziója? A válasz természetesen az igen - amivel nem is lenne gond, de ha ez nem akkor derül ki, amikor három kórus először énekeli el az adott művet, lobogtatva a kétféle dedikált kottát. "Mindenik embernek a lelkében dal van..." szólt az ének, bár akkor úgy tűnt, hogy inkább így kellene énekelnünk: "Mindenik kórusnak a lelkében más dal van...". A kompromisszum megköttetett, így a koncerten már a legnagyobb egyességben zengedeztünk.

Az estet a házigazda, hajdúszoboszlói kórus nyitotta meg, majd őket a balatonszemesi énekkar követte, s végül mutatkozott be a Vox. Csodálatos este volt - mindenki beleadta szívét-lelkét, gyönyörködött a másik két csapat előadásában, pirosra tapsolta a kezét, illetve fogadta a közönség köszönetnyilvánításait; elszállt rólunk az utazásnak és a sok-sok próbának a fáradalma - ezért jöttünk, ezért küzdöttünk, és reméljük nem vallott velünk szégyent karnagyunk, Koncz Zsuzsanna, aki korábban éveken át vezette a hajdúszoboszlói kórust.
Másnap, még a fülünkben csengett egy-két dallam, de a figyelmünket már Debrecen nevezetességei kötötték le - sokat megtudtunk a város történetéről Tóth Béla idegenvezető úrtól, aki sajátos humorával mutatta be a városközpontot, a Református Nagytemplomot, a Nagyerdei Stadiont, a lenyűgöző egyetemi épületet és leróhattuk tiszteletünket Fazekas Mihály sírjánál is. A nap egy különleges ajándékot is tartogatott számunkra - a máriapócsi könnyező Szűzanya képét is megnézhettük, mivel március 22-én az országjárás alkalmával Debrecenbe hozták.
Sok-sok élménnyel, emlékkel gazdagodtunk a két napban - köszönjük mindazoknak, akik a szervezésben, vendéglátásban részt vettek!