Baja - bája, avagy Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra...

A karácsonyi ünnepkör óta nem voltunk sehol, csak a próbák és a munka kötötte le az energiáinkat. ...mondhatjuk, hogy elvonási tüneteink voltak - egy kellemes utazás, szép fellépés, közös "buli" már nagyon hiányzott, de a következő egy hónapban szinte mindent be fogunk pótolni.

A Balaton Vox tavaszi "fesztiváljának" első állomása a Kazinczy versenyen való szereplés volt, ezt követte a VIII. Bajai Pünkösdváró Kórustalálkozó 2016. május 7-8-án.
Szombat reggel a kórus szép piros egyen-pólóban virítva ült fel - no nem a hat-húszas gyorsra, de - a bérelt autóbuszunkra, ahol rögtön elindult a móka és a kacagás, valamint a süti kóstolás.  A sajtos pogácsától kezdve, a gesztenye tekercsen át, a káposztás hajtókáig mindent megkóstoltunk és gratuláltunk a kedves készítőknek, hogy "Isten tartsa meg a jó szokásukat"!
Fényes jókedvünkre, csak a gyülekező esőfelhők borítottak némi árnyékot, de szerencsére nem ázott be az autóbusz, és Bajára érve is kegyes volt hozzánk a Mindenható - nem kellett elővennünk az esernyőket.
A Turista Szállón elfoglaltuk a szobáinkat, megosztoztunk az emeletes ágyakon és elindultunk a Bácskai Kultúrpalotába, ahol szendviccsel, ásványvízzel vendégeltek meg minket, majd alkalmunk volt beénekelni - bár kedvencemet a "Lali a lila ló eladó..." (jaj mit is beszélek) "elalél!" kezdetű, örökbecsű egysorost kihagytuk a repertoárból, de így is alaposan "bezengtük" a színháztermet.

 


Némi vonulgatás és öltözködés után elérkezett az idő, hogy felcsendüljenek a szebbnél szebb művek a bajaiak által meghívott 5 kórus és a házigazdák előadásában.  Mindenki a legjobbat igyekezett kihozni magából, és a döcögések és "gucorgások" mellett is - ami az élő előadás varázsa - , igazi élményt nyújthattak az énekkarok a hallgatóság számára. Észre sem vettük, hogy eltelt a három óra és az összkarral  feltettük a koronát az estre. Borzongató érzés volt a több mint kétszáz énekessel együtt dalolni a Laudate-t és a Rabszolgakórust -  a visszajelzésekből ítélve a hallgatóságot is megérintette az a csoda, amelyet átéltünk.



 
A jó hangulatú közös vacsorán kórus-barátságok alakultak ki, s reméljük, hogy a meghívásoknak eleget tudunk majd tenni és hozzánk is ellátogatnak kedves barátaink.
Az esténket egy igazi szerenáddal zártuk! Három kórustagunk felesége - mondhatni a "basszusnék" - elkísértek bennünket Bajára, így az éj leple alatt ablakukhoz lopakodtunk, mint a kísértet, és rázendítettünk Láng Szerenádjára.  Bár nem volt gyertya az ablakban, vagy lehajított rózsa, de a vödör víz is elmaradt - tehát sikeresnek mondhatjuk a fellépésünket!
Mivel a szemközti épületben lakodalom volt, így egész éjjel mulatozhattunk a saját ágyunkban, és dudorászhattuk az ismert számokat két fordulás közben - sőt együtt izgulhattunk a násznéppel, hogy vajon mindenki hallja-e a dudaszót.
A vasárnap reggel viccesen kezdődött. Az hagyján, hogy rossz éttermi ajtó előtt várakoztunk a reggelinkért, de húsz perc után kiderült, hogy még az épület sem stimmelt - de rendes énekkar módjára, nem lazsáltuk el az időt. Beénekeltünk. Időnként Kukori kukoricadarálója is megirigyelhette volna a hangokat, amelyeket megszólaltattunk - nem is értem, hogy ezek a szösszenetek miért ne kerülhetnének fel a cédénkre?
A következő félóra röviden: nagyon-nagyon siettünk; gyorsan ettünk, kicsit megégettük a szánk a kávéval, teával; újra siettünk; buszra pattantunk; néhány perccel a mise kezdete előtt beültünk a padokba.
... és újra szállt az ének Isten dicsőségére.
A mise szolgálat után a három énekkar elsétált Lukin László sírjához, ahol megemlékeztünk a híres  zenepedagógusról.
Gyönyörű időnk volt a városnézéshez, robogtunk a kisvonattal, nevettünk, beszélgettünk. Pompás élmény volt - kedves Olvasó, ha még nem jártál Baján, látogasd meg - vagy térj újra vissza, amennyiben láttad már!
Ha már Baján jártunk, nem hagyhattuk ki a híres halászlevet, tésztával!  Finom volt, bár néhányan "beerősítettek" és nem bírták felemelni a kanalukat 1-2...8...12 csepp chili eszencia után... A krakkói sárkány torkából kiáramló tűz, kismiska volt néhány dalos társunk tekintetéhez és orcájának színéhez képest! Miután hívtuk a tűzoltókat és a Mohi, akarom mondani Bajai hegy borával leöblítettük a hangszálainkat, érzékeny búcsút vettünk házigazdáinktól és a bájos várostól.
Jókedvünk hazáig kitartott! Ez a két nap szép emlék lesz a Balaton Vox kirándulásai között és a kellemes fáradtság ellenére is lelkileg feltöltődve nézünk a következő hetek kihívásai elé.

TéVé


 

Bejelentkezés

2013. Balaton Vox Kórus Egyesület
Joomla template by TG